Sötétedik már,gyülnek a felhők fölöttem,
Rengeteg rossz dolgot sugdolóztak mögöttem,
De mindig talpra álltam, nem hagytam hogy ártsanak,
A hibáimat kihasználva minél többet bántsanak...
Sok ember volt az életemben, kiknek nevét sosem feledem,
És olyan is van,kit ütnék, de az erőszak nem kenyerem,
Odaadtam mindenem, de könnyen sárba tiportak,
Ha nem voltam tul mélyen, még egy kis földet rám kapartak,
De mit érdemel az ki nem tisztel másokat?
És az emberek lelkében okoz javíthatatlan károkat?
Szánalom a szó, mit olyan sokat kutatunk,
Mindenkiben van egy kicsi akármennyit mutatunk,
De én nem vetek meg senkit, sőt én inkább sajnálom,
De nemtudok segíteni, bármennyire próbálom,
Az ilyenekre két szó van: gyógyítható ember,
próbáljunk meg barátkozni, akkoris ha nem mer,
Mert ez fegyver, és célszerű ezt használnini,
Jobb barátra lelni mint másokat piszkálni,
Én rengetegre leltem,de csak pár darab az igaz,
Ők számomra összetörten az örök lelki vigasz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése