Hidd el nekem légyszíves, hidd el nekem barátom,
Ha lenyomnak, nekem egyedül kell felállnom,
Köszönöm ha segítesz, de azt is hogyha itt hagysz,
Most ha szeretnéd ha nem, akkor is leszidhatsz,
Nem hallgatok rátok mert ön fejű fasz vagyok,
Mindig az a legjobb, ha valamit hátra hagyok,
Itt van ez a pár sor az utókornak rólam,
A hullámat keressétek valami mély vizű tóban,
Mert tuti nem lesz temetés, mert nem jutok el odáig,
Gyaloglok a vízben,de nem ér még csak bokáig,
Sok lesz még a gond, mi zúdul majd fejemre,
És rengetegen lépnek még sokáig a helyemre,
Ilyen az élet, ahogy az egyik barát mondta,
Nem figyelsz és máris túl messze visz a sodra,
Sodor magával és elnyel teljesen,
Azt sem tudod már, hogy gondolkodj helyesen
Úszol minta fa a víz tetején holtan,
Jól jött volna ez: Barátom én szóltam...
De soha nem szól senki, csak terelgetnek némán,
Olyan mintha másznál egy foktalan létrán,
Mennél egyre feljebb, hogy elérhesd a célod,
Mászol értelmetlenül, de nem sokáig bírod,
Hat hét évtized, és a küzdelemnek vége,
Kimondhatod most már:Megcsináltam, vége...