heppi van:D

a tegnapi napom szar volt, de az este folyamán olyan jó kedvem lett, h madarat lehetne velemfogatni:D soem örültem még ennyire annak, hogy valakihez ismét közel kerülök:D dehát ezvan h aaz embereket összekötik érzések, emlékek, szomorúság és boldogság:Demberek vagyunk és ennek igy kell történnie:Dsemmi sem tart örökké, de minél tovább kell törekedni arra, hogy hosszu távon jol érezzük magunkat egymással és boldogok lehessünk:D Imádlak(L)(K):D

mindenki képes megujulni:d cak motivácio kell:P:D

nemtudom

Verset irok mindig, mikor megtalál a magány,

Nemvagyok se arcos, de nemis vagyok vagány,

csak szeretek valakit, aki ezt nemtudja felfogni,

mindig mint a rongybabát, ugy akarnak eldobni.

De mit ér ezer szó, ha nem dobban a szív,

aminek minden egyes rezdülése egyre közelebb hiv,

de mit érsz vele akkor, ha minden érzés lepereg,

és mindig azon kattogsz, hogy lehet mással hempereg,

pedig tudod hogy szeret csak nem tudja mit akar,

de közben a másik fél mindig csak falat kapar,

és nem érti meg, hogy mi folyik valójában,

és napokig evez a magány hatalmas hajójában.

Nemtud másra gondolni, csak arra hogy szeret,

de ne lehet h ez álomkép, és valójában nevet....:'(

hoplláééé:D

Kivánok szépjoestét:D

Fél éve irtam a blogra utoljára....hát nem vok egy aktiv blogger na:D

és fél év alatt sok minden történt.

Többek között megismerkedtem egy lánnyal, akivel azóta együtvagyunk, és aki gyökerestöl változtatta meg a világképem(:

Rájöttem arra, hogy ha nem teljes az életünk, akkor is lehet élvezni.

Az enyém unalmas.nélküle.

De mégis mindig várom a hétvégét, hogy ittlegyen, várom a szerdát hogy mehessek mert sosincs olyan pillanat hogy ne jutna eszembe.Mert Szeretem:)

Az elején féltem.Húdefasza, rózsaszin köd. a Rózsaszin köd elmult.

De a rozsaszin köd ugyanaz maradt, csak visszafogott és biztonságos.ez mostmár Szerelem(:

Szoval ez a lány jelenleg az életem, ugyhogy vigyázom rá ahogy csak tudok:D

Arra is rájöttem, hogy ez a más ember leszek ez faszság.nem leszek az. csak bizonyos tulajdonságaimbol visszaveszek, mig másokat jobban felhasználok:Digy születtem, fogadjatok el igy, de ha megéri, akkor alkalmazkodok;)

na majd hnap:D

nyüff-nyüff...

A szó, mi életeket változtat meg.Boldoggá tesz, vagy a földre lök.
Engem felemelt, boldoggá tett, mosolyt csalt az arcomra.
Minden pillanatomat ennek a bűvöletében éltem meg.
Vágytam szavakra, érzésekre, érintésekre.
Megkaptam.Nem kaptam meg.
A szivemből a darab, mire tűzzel volt felirva a szó,
Elgyengült, sötétté égett, és megrepedt.
A megégetett darab lehull, és apró darabokra törik a hideg padlón.
A szívre új burok kerül, és a lehullott darab elvész az idő homályában.
De csak ha akarjuk.
Én nem akarom.Te meg nem tudod.Vagy pedig tudatosan távolodsz.
Naivság.A velünk született hiba.Nálam sajnos ez nagyon kiütközik.
Ez tartotta fent azt a darabot a szivemen.De a darab leszakadt és most a földön hever.
Visszaragasztani vissza lehet, de csak akkor ha az ragasztja fel, aki letépte róla.
Másképpen a darab elszáll a szél szárnyán, és történeteket mesél a világban, két emberröl, akik voltak egymásnak, de a bizonytalanság megfertőzte őket.

Hidd el nekem légyszíves, hidd el nekem barátom,
Ha lenyomnak, nekem egyedül kell felállnom,
Köszönöm ha segítesz, de azt is hogyha itt hagysz,
Most ha szeretnéd ha nem, akkor is leszidhatsz,
Nem hallgatok rátok mert ön fejű fasz vagyok,
Mindig az a legjobb, ha valamit hátra hagyok,
Itt van ez a pár sor az utókornak rólam,
A hullámat keressétek valami mély vizű tóban,
Mert tuti nem lesz temetés, mert nem jutok el odáig,
Gyaloglok a vízben,de nem ér még csak bokáig,
Sok lesz még a gond, mi zúdul majd fejemre,
És rengetegen lépnek még sokáig a helyemre,
Ilyen az élet, ahogy az egyik barát mondta,
Nem figyelsz és máris túl messze visz a sodra,
Sodor magával és elnyel teljesen,
Azt sem tudod már, hogy gondolkodj helyesen
Úszol minta fa a víz tetején holtan,
Jól jött volna ez: Barátom én szóltam...
De soha nem szól senki, csak terelgetnek némán,
Olyan mintha másznál egy foktalan létrán,
Mennél egyre feljebb, hogy elérhesd a célod,
Mászol értelmetlenül, de nem sokáig bírod,
Hat hét évtized, és a küzdelemnek vége,
Kimondhatod most már:Megcsináltam, vége...

Csukott ajtók mindenhol,zárva előttem mind,
Mindegyikre felfestve: Te inkább maradj kint,
Nem mehetek sehova, hisz csörög a lánc a bokámon,
Nem vagyok oly szabad, mint a betyár a Hortobágyon,
Klinikai eset pont a megfelelő szó rám,
Lassan nem segít már semmi, csak a kibebaszott hordágy,
Tervezem a jövőmet, tuti nem lesz fényes,
Nem is egy olyan állat vagyok,aki nagyon kényes,
DE valaki majd elvisel, a lába mellett a fotelban,
nem lesz sose házam, lakok majd egy hotelban,
Csak nem tudom hogy miből, hisz pénzem nem lesz soha,
Mért nem tanulsz fiam?Mert értelmetlen az iskola!
Elveszik az eszed és formálják a lelkedet,
Csoda hogy nem adják el az összes ép szervedet,
Tanulás címszó alatt butítanak végig,
Aki ugyanezt gondolja azt inkább kinézik,
Kivégzik szegényt ,egy elégtelen jeggyel,
Aki meg kicsit jobb, annak egyből kell egy kegyhely,
Mert biztos jobb ember, mint ez a kis hülye,
Pedig tudok gondolkodni, és nemis vagyok gügye,
Mindig elvolt ítélve ki forradalmat akart,
És furcsán néztek rá, mikor a földből aranyat kapart,
Sikerült nekem is, de az arany hamis kincs volt,
Vettem hozzá szekeret, akit senki nem tolt,
Így magam vettem kézbe, de eltörött a kerék,
Nem vagyok egy egy adonisz, és nem is vagyok derék,
De nemis ez kell hozzá, hogy jó legyen az életed,
Hidd el nekem már tuti megirták a a végzeted,
Van egy út mit jársz, mit ki kell még aknázni,
De lehet hogy egy híd mellett fogsz ronggyá ázni,
Rajtad mulik csak hogy hogyon kezdesz bele,
Az embereknél kinek számít a szíve és a keze,
Amit kinyujtanak feléd, de nembiztos hogy elkapod,
Főleg ha az árát még útközben elhagyod,
Mert semmi sincs ingyen, hidd el nekem barátom,
Nemvagyok én nagy ember, higgyétek el belátom,
De van pár olyan dolog, amire még érdemes figyelni,
És fontosabb ez, mint a mező szélén heverni...

Vers

Sötétedik már,gyülnek a felhők fölöttem,
Rengeteg rossz dolgot sugdolóztak mögöttem,
De mindig talpra álltam, nem hagytam hogy ártsanak,
A hibáimat kihasználva minél többet bántsanak...
Sok ember volt az életemben, kiknek nevét sosem feledem,
És olyan is van,kit ütnék, de az erőszak nem kenyerem,
Odaadtam mindenem, de könnyen sárba tiportak,
Ha nem voltam tul mélyen, még egy kis földet rám kapartak,
De mit érdemel az ki nem tisztel másokat?
És az emberek lelkében okoz javíthatatlan károkat?
Szánalom a szó, mit olyan sokat kutatunk,
Mindenkiben van egy kicsi akármennyit mutatunk,
De én nem vetek meg senkit, sőt én inkább sajnálom,
De nemtudok segíteni, bármennyire próbálom,
Az ilyenekre két szó van: gyógyítható ember,
próbáljunk meg barátkozni, akkoris ha nem mer,
Mert ez fegyver, és célszerű ezt használnini,
Jobb barátra lelni mint másokat piszkálni,
Én rengetegre leltem,de csak pár darab az igaz,
Ők számomra összetörten az örök lelki vigasz...